Június 30.

Dátum: 2011. június 30. csütörtök, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Hétvége óta hallottam valami furcsa zajt a kemence felől, és ki is nyitottam egyszer az ajtót, de nem láttam semmit, ezért gyorsan be is csuktam. Ma este megint neszt hallottam, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és kinyitottam az ajtót. Körbevilágítottam mindent, és a kéményből egyszer csak lepottyant egy kuvik. Gyorsan megfogtam, mielőtt a lányom benti macskái (Halvi és Merevszem) odaérnek, és kivittem a kertbe, hogy elengedjem. Nagyon alacsonyan repült el szegény, de gondolom, eléggé elzsibbadhatott mindene.
A baglyok közül a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez. Költ templomtornyokban, csűrökben, padlásokon. Nálunk az istálló cserepei alatt lakik már több éve. Télen is a fészkelőhely közelében marad, nem vonuló. A kuvik Magyarországon rendszeresen fészkel. Mindenütt, sík és hegyvidéken is előfordul, gyakori madár. Nem kerüli annyira a világosságot, mint a többi bagoly. Már naplemente előtt kezd szólni, a szürkület beálltával pedig vadászni. Apró emlősöket, madarakat és rovarokat zsákmányol. Gyomra gyakran tömve van cserebogarakkal.
A kuvikot a népnyelv halálmadárnak is nevezi. Ez onnan ered, hogy a kuvik a sötétben a kivilágított betegszoba ablakához száll, persze rovarokra vadászni, de régen azt gondolták, hogy a betegeket hívja a temetőbe.
Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11