Július 14-17.

Dátum: 2011. július 17. vasárnap, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Nyeregszemle, Ópusztaszer
Zápor az első éjszaka után rájött, hogy ott alszom mellette, így másnap este már volt szíves nem a fenekét fordítani felém, hanem a fejét. Igazán figyelmes. A fiúkkal minden nap kimentünk a pályára lovagolni, lehetőleg alakzatban, és a végére már azon nevettünk, hogy az ebédlőbe is alakzatba mentünk. Amúgy rengeteg lovas van itt, és nagyon sokféle, és nagyon sokféle ló is. Nem tudom, volt e másik hucul a rendezvényen. A felvonulás főpróbáján részt vettünk, mentünk a többiek mögött a már jól begyakorolt módon, de ahogy nőtt a tömeg, úgy nőtt a feszültség a lóban. Aztán persze bennem is, mert nem nagyon szerettem volna, ha mindenki ránk figyel… Amikor aztán meg kellett állni egyhelyben, és mellettünk egy hatalmas ló állt, ráadásul a lovasa egy zászlót fogott, akkor éreztem, hogy nagyon a határon van a ló tűrőképessége, úgyhogy gyorsan leugrottam róla, így jobban meg tudom nyugtatni. Azt nem mondom, hogy nem mocorgott, de önmagához képest fantasztikusan jól bírta. Úgy gondoltam, elég is neki ennyi, és a másnapi felvonulásra már nem viszem be. Mint később kiderült, jól döntöttem, elég sokat kellett egyhelyben állni…

A kép a nyeregszemle honlapjáról származik, elől megyünk.

Ahogy teltek a napok, a ló beette magát az egyik szénabálába. Amikor éjjel kinyitottam a szemem, csak a feje és a nyaka látszott ki belőle, úgy feküdt. Azt hiszem, ez alatt a pár nap alatt sokat változott. Indulás előtt még megnéztünk pár bemutatót, és a huszárokat is sikerült lóhátról látnom, pedig még ágyút is hoztak! Megint oda lyukadtam ki, hogy sokkal többet kéne ilyen helyekre vinni a lovat, és akkor semmi baj nem lenne vele.
Visszafelé Ördög Andrásék tanyájára elég gyorsan megtettük az utat. Csak négyen mentünk, így a porral sem volt akkora gond, mint odafelé. Ahogy megérkeztünk, lenyergeltük a lovakat, és miután Zápor felszáradt, gondoltam, megnézzük a tavat, hátha van kedve fürdeni egyet. Hát volt: meg se várt, hanem egyenesen ment befelé a vízbe. Nagyon aranyos volt.
Estefelé értünk csak haza a lószállítóval. Mint máskor is több nap után, most is furcsa volt hazajönni. Valahogy minden egy kicsit más volt. A gyerek a nyakamba ugrott, ilyen sokáig még nem voltunk egymástól távol. Aztán majdnem anyukám is, mert alig várta, hogy újra intézzem a tanya életét. Nekem is hiányoztak az itthoniak, a megszokott munka, az állatok, a táj, minden. De néha nagyon jó elmenni egy kicsit világot látni… és aztán nagyon jó visszajönni, és rádöbbenni, milyen szerencsés vagyok, hogy így élhetek…

A képet Haga Zsuzsanna készítette.

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11