Július 13.

Dátum: 2011. július 13. szerda, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Elindultunk!
Mondtam már az elmúlt napokban mindenkinek, hogy leghátul szeretnék menni, mert ez a drága ló nem bírja, ha valaki a fenekébe liheg. Egyszerűen kiborul, ha zajt hall maga mögül, és akkor bepánikol, és a következő pillanatban kitör. Nem tudom, milyen rossz élménye lehetett régebben ezzel kapcsolatban. Ja, és tömegiszonya is van, és az embereket is utálja. Amúgy jó ló… :-) Szóval, ahogy elindultunk, beálltam leghátulra, ahogy gyakoroltuk az elmúlt napokban, és az első egy percben minden rendben is volt, csak hát a többi lovas csapat kicsit később indult neki. Akárhányszor hallótávolságba került valaki, a ló tiszta ideg lett, ezért lehúzódtunk, és mindenkit magunk elé engedtünk. Elég ciki volt, nem éreztem magam valami jól, már szinte bántam, hogy belevágtam ebbe az egészbe, de nem volt más választásom, menni kellett. Nem fog megállni 34 lovas csak azért, mert én nem bírok a hisztérika lovammal. Minek jöttem el??? Miért is? Hát pont azért, hogy tanuljon, alakuljon a ló. Hogy közös élményeink legyenek, és talán egy kicsit megszeressen, hogy összenőjünk. Hogy ha kimegyek a legelőre, meg tudjam fogni. Hogy örüljön nekem, ha meglát, és ne csak egy két lábon járó kaja-automatának tekintsen. Talán túl sokat akarok…

Mire Pálosszentkútra értünk, már egészen jól megszokta, hogy néha mögöttünk is vannak, rájött, hogy nem akarják bántani, így én is kezdtem megnyugodni. Pálosszentkút az Alföld legnagyobb jelentőségű Mária kegyhelye, itt volt gyülekező a lovasoknak, hogy aztán együtt menjenek tovább Ópusztaszerre a közös ima után. A szertartás alatt nem tudott egyhelyben állni Zápor, de határozottan éreztem, hogy nyugodtabb, mint reggel volt. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész is beszélt az emberekhez, ő velünk együtt jött lóháton. A mise után kaptunk enni, inni, és a lovak is, szóval nagyon jól megszervezték az egészet.
Kb 11 órakor, nagy melegben indultunk tovább. Drága lovamat már nem zavarták sem az autók, sem a mögöttünk sétáló lovasok. Ekkor már nem tudom, hányan lehettünk, de nagyon sokan. Szerencsére, mivel a székelyek velünk voltak, a mi csapatunk ment elől. Egy idő után aztán András lova ügetésre váltott, mi pedig a jól begyakorolt módon szépen utána. Mögöttünk meg elszabadult a pokol. Már az ötödik sorban is elég szörnyű volt menni a homokúton, de hátrafelé tekintve csak egy nagy porfelhőt láttunk, ráadásul volt egy ló, aki teljesen kiakadt azon, hogy nem ő ment elől, és olyan hisztit rendezett, hogy a mai napig tisztelettel nézek a tulajdonosára, hogy akkor és ott valahogy nyeregben maradt. Persze Zápor is egyből felhúzta magát, mert persze pont a közelünkben tombolt a ló. Már többen ordibáltunk, hogy álljanak már meg, mire végre eljutott a hang a menet elejére. A hölgy kiállt a sorból, és a többi csapat is leszakadozott, aztán tovább tudtuk folytatni az utat.

Folyamatosan mentünk, csak kisebb pihenőket tartottunk, így délutánra már lent voltunk Ópusztaszeren. Az út során még egy nagyon félelmetes dolog történt: az autópálya felett sétáltunk át, persze alattunk rengeteg kamion, autó, és minden második dudált. Örültünk, hogy örülnek, de a lovak annyira nem örültek, hogy mindenki örül… Miután átértünk a földútra, laza vágtára fogtuk a lovakat, és ekkor egy fényképész hirtelen kiugrott elénk gugolásba, mi meg egyből be az erdőbe. Hát igen: egy dolog a kamion, az autó és a tömeg, de azért egy paparazzi az már mégiscsak sok!

Ezen a képen jól látszik, ahogy Zápor kilő a pej ló mellől, egyenesen be az erdőbe…

Mikor megérkeztünk Ópusztaszerre, az állatorvosi ellenőrzés után megkötöttük a lovakat egy-egy fához. Zápornak sikerült jó helyet találni: egy csomó szénabála van közvetlenül előtte. Mivel nem vittem sátrat, úgy döntöttem, a ló mellett fogok aludni, így lepakoltam a cuccomat és megkerestem a zuhanyzót. Teljesen felfrissülten és tisztán nézhettem ezek után, ahogy folyamatosan érkeznek a lovasok porosan… fáradtan…

(a képek a nyeregszemle honlapjáról származnak)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11