Fogolyszínű magyar tyúk

Dátum: 2011. január 1. szombat, kategória: Fogolyszínű magyar tyúk, Őshonos magyar háziállataink, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75

Parlagi tyúkjaink őseit a honfoglaló magyarok valószínűleg Ázsiából hozták be, ezek sokkal kisebb testűek voltak, mint a mai magyar fajták. Kialakulásukban szerepet játszottak a tatárjárás idején behozott nagyobb testű ázsiai, majd a török hódoltság idején hazánkba került balkáni és kisázsiai eredetű tyúkok is. A ma ismert őshonos magyar tyúkfajták a 19. század második felében alakultak ki több tenyésztő közreműködésével a parlagi állományokból. A tenyésztés során 4 színváltozatot különítettek el, melyek azonos alapfajtából formálódtak eltérő típusúvá, fajtaváltozattá, majd önálló fajtává: fehér magyar tyúk, sárga magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk, fogolyszínű magyar tyúk. A fehér, a sárga és a kendermagos magyar tyúk tenyésztésével a IX-XX század fordulóján már igen sokan foglalkoztak. A magyar fajták tenyészetei a második világháború alatt nagyobbrészt eltűntek. Újbóli kialakításuk először a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben (KÁTKI), majd az 1940-es évek végétől több intézményben és gazdaságban zajlott.
A magyar tyúkok a kettőshasznú fajták közé tartoznak. Törzsük középhosszú, kissé hengeres. A tyúkok háta egyenes és hosszú, a kakasoké rövidebb és ívelt. Jellemző rájuk a széles, telt és domború mell, a magasan tűzött szárny, a középhosszú és általában sárga láb, a test nagyságához viszonyítva túlfejlett farktollak, és a testhez simuló tollazat. Fejük kicsiny, koponyájuk domború, csőrük rövid és erős tövű, szemük élénk. Tarajuk középnagy és hátranyúló, egyenesen felálló, egyenletesen csipkézett egyszerű fűrésztaraj, a tojóké gyakran megdőlt. Az áll-lebeny lekerekített, a füllebeny tojásdad alakú.
A fogolyszínű magyar tyúk
Elsősorban a Dunántúlon és az erdős területeken terjedt el, ahol rejtőzködést elősegítő színe megvédte a szárnyas ragadozóktól. Gyors növekedésű, edzett, jó ellenálló képességű tyúkfajtánk. Szabadtartásban tartható, jó élelemkereső.
Az elmúlt évek génmegőrző tevékenysége keretében, a fajta még fellelhető egyedeinek összegyűjtésével kialakították a fogolyszínű magyar tyúk génbanki állományait. A fajtát jelenleg Gödöllőn tenyésztik.

A kakas testtartása délceg, tollazata dús. Szeme narancsvörös, csőre és lába sárga. Fejfüggelékei vérpirosak. Fejtollai narancsvörösek, nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga. Evezőtollaik sötétek, farktollai szintén feketék, zölden zománcolt árnyalattal. A nyereg, a váll és a hát felső része barnáspiros, a mell, a has és a combok fedőtollai pedig feketék.
A tyúk színe a fogolyéra hasonlító barna, a tollakon finom rajzolattal, színe a mellen vöröses, a nyakon, vállon és háton (a nyeregtollakon) sárgás, a test hátsó részén és a hason szürkés árnyalatú. A farok és a szárny evezőtollai feketék vagy sötétbarnák. A nyaktollakon fekete, keskeny csíkok láthatók, és a mell-, hát- és szárnytollakon is keskeny, barna sávokból álló rajzolat van. A mell, a has és a combok fedőtollai feketék.

Csibéik pelyhezete középbarna, vadmadárszerű színeződésű.

Fénymadár Egyesület

Címkék:
 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11