Augusztus 8.

Dátum: 2011. augusztus 8. hétfő, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Már régóta vártam ezt a napot: ma pergettük ki a mézet a méhektől. Csak két családtól tudtunk elvenni valamennyit, mert a harmadik kaptárban még kevés méhecske van, de így is 25 üveg mézünk lett!
Menet közben jöttek a trágyáért, és a lucernát is felsodorták, bebálázták és behordták, meg még lovasok is jöttek, és este a szokásos zápor is…
Sötétedéskor kellett visszaraknom a kereteket a kaptárba. Beöltöztem, méhész kalap, kesztyű, gumicsizma, talpig fehérben, aztán egy csomó ideig szenvedtem a füstölővel, hogy füstöljön. Ez egy őskori modell, aki eddig meglátta, csodálkozott, hogy még egyáltalán létezik ilyen. Nem lehet fújtatni belőle, így soha nem tudhatja az ember, hogy éppen hová száll a füst, attól függ, merről fúj a szél. Nagy nehezen, miután majdnem felgyújtottam az egészet, sikerült füstöt előcsalnom belőle, nagy levegő, és irány a kaptárak. Először voltam magamban, eddig mindig volt valaki mellettem, aki már látott méheket. Leemeltem az első kaptár tetejét, rögtön felbolydultak a méhek, füstöltem egy kicsit, persze rám jött az egész, na mindegy, gyorsan beraktam a kereteket, rá a kátránypapírt réssel, mert mostantól egy darabig etetnem kell majd őket, tetőt vissza, újabb nagy levegő, ezt megúsztam. Jöhet a következő kaptár. Tető le, erős zúgás. Le akarom venni a kátránypapírt, de nem enged. A zúgás erősödik, érezhetően mérgesek a méhek. Nagy nehezen letépem a papírt, befüstölök, már amennyire sikerül, kereteket berakom, tetőt vissza, kész! Most jön a középső kaptár: ezek nagyon sokan vannak és mérgesebbek, mint a másik kettő család. Mindjárt túl vagyok rajta… füstölés, már csípi a szemem… tető le… papírt feltépem, kifordítom… a méhek meg ott vannak a papír túloldalán… már nincs visszaút, így nem hagyhatom… extra sebességgel dolgozom, rakom vissza a kereteket, nem érdekel, ha nem párhuzamos, csak essünk már túl rajta… a méhek annyira mérgesek, hogy megindulnak felém… már csak az utolsó keretet kell beraknom…többen köröznek körülöttem, a zúgás elviselhetetlen… benyomom a keretet, megfogom a kátránypapírt, amin több ezer méh van… valójában nem tudom, mennyi, de az egész papírt vastagon beterítik… rádobom a tetejére, erre persze teljesen kiborulnak… most hallom, hogy az egyik bement a méhészsapka alá, a fülembe zümmög. Nem szeretném lefordítani, mit mond, mert biztosan nagyon csúnyát. Naná, hogy megcsípte a nyakamat! Sikítok egy nagyot, rádobom a kaptárra a tetőt, és kirohanok, lelki szemeim előtt több ezer méh rohan utánam, de szerencsére el vannak foglalva a kaptárral. Még futás közben letépem magamról a kalapot, érzem, hogy egy másik méh a hajamba akadt. Nem jön ki, ekkor elkezdem összenyomni a hajamat a kesztyűben. Remélem, megöltem. A gyerek halálsápadtan mered rám: azt hitte, megőrültem, amint csapkodom a hajamat, már szétáll az egész, és ragad a méztől. Nem őrültem meg, mondom, csak megcsípett egy méhecske, meglepő módon… Bemegyek a házba, hajamban a hullával, és nekirontok anyunak, hogy szedje ki. Nem lát semmit, és nem is akar, menjek a tükör elé és szedjem ki én… Hát jó… Elkezdek fésülködni, és a harmadik mozdulatra megjelenik a hajkefe tetején, élve!!! Mint egy őrült (igaza van a gyereknek…) kirohanok a bejárati ajtóhoz, és kihajítom a kefét az udvarra, remélhetőleg a méhhel együtt. A kutyák azt hiszik, kaptak valamit, és a hajkefe után vetik magukat. Már nem érdekel, én ki nem megyek! Nem tudom, hazamegy e sötétben a méhecske, de ha igen, remélem, legközelebb nem ismer meg…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11