2012. július 27.

Dátum: 2012. július 27. péntek, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75

Mivel most másfelé fogunk menni Bugacra, mint eddig, új szálláshely után kell nézni. A lényeg csak az, hogy meg tudjuk itatni a lovakat, és körbe tudjunk keríteni egy legelésre alkalmas területet villanypásztorral.
Elhatároztuk, hogy Törtel környékén keresünk szállást. Ki is néztem a neten egy tanyát, és ma nekiindultunk, hogy megkeressük. Már az odafelé út is elég izgalmasra sikeredett, mert elütöttünk egy balkáni gerlét. Persze rögtön félreálltunk az úton, és barátnőm visszaszaladt a madárhoz. Addigra már másik két autó is átment rajta, de még mindig élt. Behozta a kocsiba. Csak a bal szárnya sérült, de nem tört el. Tovább mentünk, kezemben a sérült madárral, térdemen a térképpel, és sehogy sem találtuk azt az utat, ahol le kellett volna menni a tanyához. Viszont találtunk egy fagylaltos kocsit, és megkérdeztük a benne ülő fiatal lánytól, hogy tudja-e, merre van a keresett hely. Elkezdte magyarázni, mi meg csak néztünk rá. Talán nem vághattunk túl értelmes képet, mert úgy döntött, odavezet bennünket. Hússzal száguldottunk végig a főutcán, fagyiskocsis felvezetéssel, galambbal, térképpel, aztán vége lett a településnek, és mi még mindig mentünk. Meg is jegyeztem, hogy ha ez a fagylaltárus férfi lenne, már kezdenék aggódni. Azt hittük, hogy már lemegyünk a térképről, mire végre megállt. Azt mondta, hogy csak azon az úton kell tovább mennünk, el sem téveszthetjük, és bal kéz felé lesz a keresett tanya. Köszönetünk jeléül vettünk tőle fagyit, csak a madárnak kellett keresnünk végre egy táskát, amiben átmenetileg gyógyulhat. Már csupa toll és vér volt a kezem, de szerencsére pont volt egy pocsolya az út mellett, amiben megmoshattam… Ahogy tovább mentünk az úton, a jobb és a bal oldalon is több tanyát láttunk, de mozgást egyikben sem. Azt gondoltam, hogy ha valaki hirdeti magát a neten, legalább egy tábla lesz a környéken, vagy a tanya előtt, de sehol semmi. A megadott telefonszámot meg nem vették fel… Kezdtük azt hinni, hogy a fagylaltárus csak azért csalogatott minket el idáig, hogy vegyünk tőle pár gombócot. Némi bizonytalankodás után (hogy fogunk innen most hazatalálni???) egy földúton mentünk tovább, amikor jobb kéz felé megpillantottunk egy tanyát. A törteli vadászház volt, bekerítve, kúttal, szénabálákkal. Pár telefon után tíz percen belül megjelentek a helyi vadászok, hárman, puskával, és mondták, hogy persze, hogy felverhetünk egy sátrat itt a vadászház előtt és itt alhatunk. Már csak egy aprócska gondunk volt: hogy fogunk ide visszatalálni lóval? Mivel már teljesen nem tudtuk, hogy merre is vagyunk, megkértük őket, hogy mutassák meg nekünk azt az utat, amerre majd tovább mehetünk a túrán, és azt is, ahonnan jövünk. Na meg azt is, hogy most hol vagyunk. :-) A vadász azt mondta, hogy most úgyis vadászni mennek, és szívesen segít rajtunk. A továbbvezető útig hamar eljutottunk, nem is lesz vele gond. A hazavezető már hosszabbnak és bonyolultabbnak tűnt. A negyedik kanyar után, mikor már vagy húsz perce mentünk az autó után, barátnőm egyszer csak elkezdett nevetni: a fagylaltárustól már beijedtünk volna, ha férfi lett volna, most pedig vidáman követünk erdőn-mezőn át egy autót, amiben három férfi is van, ráadásul puskával…
Elég későn értünk haza, a galambot beraktam egy ketrecbe, az útvonalat, amit rajzoltam, majd holnap átnézem. Remélem, még emlékezni fogok rá…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11