2011. április 30.

Dátum: 2011. április 30. szombat, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Ma nemezelni voltunk Jászberényben, a rovásírásverseny elődöntőjén. Azt gondoltam, nem lesznek sokan, akik odajönnek, ehhez képest néhány perc alatt körülállt minket egy csomó gyerek, és nagy lelkesedéssel álltak neki a labdakészítésnek. Még vállalkozó kedvű felnőttek is akadtak!
A nemez a legősibb textilanyag, amit gyapjúból erős gyúrással, víz segítségével kapunk: tulajdonképpen összegubancolt birkaszőr. Az állati szőrök a víz, a hő és mozgatás hatására minden kötő- és ragasztóanyag nélkül összeállnak. A puli és a komondor szőre is összenemezelődik.
Ázsia legelőin kevés a fa, viszont gyapjú van bőven. Ahol még az állattenyésztés és a nomád életforma valamilyen módon fennmaradt, ott még ma is készülnek ezzel a technikával használati tárgyak. A nomád népek életének szerves része a nemezkészítés; Belső-Ázsiában mindig az asszonyok feladata volt. Minden évben a megfelelő időben, még ma is ők készítik családjaik számára a szükséges nemeztakarókat. A technika nem változott semmit az idők folyamán.
A juhot évente egyszer, még a tavaszi kihajtás előtt meg kell nyírni. A gyapjúnyírásra száraz, meleg időt kell választani. A lenyírt gyapjút először patakba, vízbe áztatják, hogy kimosódjanak belőle a szennyeződések, később megszárítják, majd a szőrt meglazítják, “tépik”. A tépett gyapjút bizonyos rend szerint a kívánt hosszban és szélességben leterítik, majd összecsavarják. Az ősi eljárás szerint a gyapjútekercs közepébe fából készült rudat tettek. Az összecsavart és kötözött hengert egy deszkalapra tették, ott forró vízzel öntözték meg. Közben 4-6 ember folyamatosan hengerelte a tekercset 4-8 órán át, miközben kézzel vagy ütőfával állandóan ütögették. Vagy ló mögé kötötték és úgy hengerelték. Ennek eredményeképpen a gyapjú összegubancolódott. Menet közben többször ellenőrzésképpen a tekercset szétgurgatták, széleit megigazították, majd újra összetekerték, mindig másik irányból, hogy egyenletes legyen, forró vízzel öntözgették, görgették és ütögették.
A nemezt a legnagyobb mennyiségben a nemezsátrak beborításához használják. Egy jurthoz 150-200 juhnak egy évi teljes gyapjúhozama szükséges.
Az ágyat takaró és a földre is letehető nemezszőnyegek részben éjszakai takarózásra szolgálnak, vagy a lovak nyereg alá terített izzasztója. A pásztorok sokfelé viselnek nemezből készült kabátot. A honfoglalás korában őseink fejviselete a süveg volt, ez is nemezből készült. A nemezcsizmát (vagy szőrcsizmát) gyakran meg is talpalták, hogy erősebb legyen. Ennek ősi neve a botos. Rövidebb, bokáig érő változatát nevezték mamusznak, ha pedig a szőrcsizmát vékonyra készítették, akkor nemezharisnyát kaptak, amelynek régi neve kapca. A szőrlabda könnyű és széttéphetetlen; ezt vagy egyszerre, vagy kevés szőrrel kezdik gyúrni, majd naponként valamennyi új szőrt adnak hozzá. A jól összedolgozott szőrlabda földhöz vágva olyan magasra felugrik, mint maga a gazdája. Készítettek még nemezből zsákot, tarisznyát és kesztyűt.
„Bárányok gyapjából való, tíz ujjal óvatosan készített, ezernyi vízcseppel meghintett, mezőn erős lovakkal görgetett, drága hazánk édes kincse, lyukadásig sose kopj, olyan legyél, mint az igaz erőd, fejér, mint a hó, erős, mint a selyem.
Úgy legyen”
Gyömbér még mindig nem ellett meg…
Fénymadár Egyesület

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11