2011. április 27.

Dátum: 2011. április 27. szerda, kategória: Napló, írta: Gosztonyi Fanni

Warning: Creating default object from empty value in /home2/buspit73/public_html/fenymadaregyesulet.info/wp-content/plugins/linklaunder-seo-plugin/nusoap.php on line 75
Megellett az Ékköves!
Éppen reggel néztem, hogy az ő tőgye még sehol sincs a Gyömbéréhez képest…
Általában reggel hat óra körül kiengedem a huculokat legelni, onnantól kezdve, hacsak nincs valami, délig rájuk se nézek, akkor beengedem őket inni és emészteni. Aztán három óra körül megint kiengedem őket legelni. Elég nehéz életük van….
Délelőtt jött egy barátnőm lovazni, és olyan furcsán nyihogtak kint a lovak, nem láttam őket, mert oldalt vannak egy kisebb legelőn, így kiszaladtam, és ott volt a hucul csikó. Még nedves volt, akkor állt fel először szerintem, azért volt olyan nagy felzúdulás. Azt gondoltam, hogy Gyömbéré, mert neki lassan már két hete meg kellett volna ellenie, aztán láttam, hogy ő még mindig úgy néz ki, mint egy lufi, szóval nagy meglepetés volt. :-)
Jó, elvannak, kivittük barátnőm lovát futószárazni. Mire visszamentem, az összes ló a szomszédos lucernában volt. Jó, a szelídebbeket elkapni (Záporral nem próbálkozok), majd jön a többi utánunk. Naná, hogy nem!… Ékköves lemaradt, nem nagyon érdekelte, mit csinál a többi, no és Zápor, mint büszke apa. Szelídeket megkötni bent, majd vissza a többiért. Hajnal (Gombi csikója) ide-oda vágtázik a megkötött anyja, és a többiek között. Visszahajtom a többit, persze nem arra mennek, amerre akarom, hanem Ékköves, a kis drága, átmegy egy árkon, mögötte az egy órás hucul csikó, persze az árok túloldalán nem tud kijönni, és megáll. Odamegyek, hogy majd én megtolom hátulról. Ékköves persze tiszta ideg. Kibukkanunk az árokból, én a csikó mögött, Zápor már ott is van, majdnem megtaposott!!! Nagyon komolyan veszi a feladatot… Úgy kellett ordibálnom, hogy ne tegyen bennem kárt, mert akkor nem nagyon fog vacsorát kapni egy ideig! Na jó, nagy nehezen bezártam az összes lovat, villanypásztort megcsináltam, bedugtam (újabb kilométereket mentem…), elengedtem a szelídeket. Egy perc múlva a hucul csikó nekirohant a villanypásztornak, Ékköves utána, mögötte az egész banda. Harmadszorra azt mondtam, nem érdekel, menjenek világgá. Átengedtem őket a nagy legelőre, csak ott még nem volt megcsinálva a pásztor, így délutánra már végeztem is vele… Azt hiszem, most hiába zárnám be őket, úgyhogy marad a folyamatos legelés. Talán pár hét múlva a hucul csikók is rájönnek (feltéve, ha Gyömbér megellik), hogy nem kellene mindig átmenni a dróton. Addig meg örülök, hogy itt van mellettem a lucerna, legalább nem mennek messzire… Ja, amúgy méncsikó lett a kis hucul, és a színe gyönyörű, valahol a pej és a fakó között van, hátszíjas, az első lábai meg sötétek.

Fénymadár Egyesület

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

*


A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>



Oldalak: 1 - 11